Archive for November, 2015


Photo by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

Photo by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

On November, 2nd Miklós Szatyor, director of the Pécs Zoo in Hungary, who is said to be a “a good hunter”, shot a young wolf dead. The animal had escaped from the zoo the previous day after having jumped a 3-meter-high fence, in spite of the electric wires. Szatyor said he was saddened by the events and added: „The wolf had behaved in an aggressive way. I only had live ammunition on me but anyway, it would not have been worth trying to shoot it with a tranquilizer from such a distance” (i.e. 50 meters). The wolf arrived from Italy less than 24 hours before he got frightened of the noise of the works in the zoo that is still under reconstruction. The animal protection NGO Állatvedő Liga (Animal Protection League) condemned Szatyor’s actions as unjustified and they started a petition demanding the director to step down.

There are many thoughts that come to my mind regarding these news, and none of them are pleasant. For example in what way was the wolf aggressive if Director Szatyor had not been able to get close enough to be able to shoot him with a tranquilizer? How is it possible that Szatyor only had live ammunition on him? I fail to see why he did not take a tranquilizer gun with himself for the search of the escaped animal particularly because I know that wolves are protected under Hungarian legislation. Previous reports stated that the escaped wolf was very tame, however, a few lines below I read that the “local hunting association was present in great numbers”. This is not the first time that a wolf has escaped from the Pécs Zoo. Why didn’t the institution have an action plan for similar cases that would ensure the maximal protection of the safety of the population as well as the life of the escaped animal?

The previous management of the zoo had been dismissed on financial mismanagement and graft charges. The article in the local newspaper BAMA which reports about the investigation that led to the dismissals mentions that there had been unexplained deaths of animals, and that “there have been several cases when animals had been purchased without the basic provisions for their arrivals.” Another article reports that a bear had been shot within his enclosure by hunters, and many other animals, including a tiger, had disappeared. It makes me wonder whether there have been changes in the conditions at all under the new management if a young wolf managed to escape its enclosures within 24 hours after his arrival.

This incident brings into a light an issue which is often overlooked. Is there a need for zoos at all? Raising the question itself touches sensitive cords for many people. We have such sweet childhood memories about our walks in the zoo: about feeding the elephant, watching a baby tiger or a monkey family play. We would like to give similar memories to our children. Furthermore, we have often heard that zoos play an important role in education and in conservation of protected species. But is this really so?

Unfortunately, research that was not financed by zoos, such as the one published in Society and Animals by L. Marino et al. do not support the above claims: they found no evidence that visits to zoos and aquariums would produce long-term positive effects on people’s attitudes toward other animals.

Afterall, just think about it: a child will watch an animal only for a few minutes, behind bars, outside of its natural habitat. What we actually teach children by taking them to zoos is that animals are there for our amusement; our amusement is worth more than their right to be free or to spend their lives with their families. (Because of the animal trade between zoos, the babies very rarely have the chance to stay long with their mothers. The separation and the long transportation to other zoos are highly stressful for them.)

Shooting the escaped wolf in Hungary underlines the fact that in the eyes of the management of zoos saving animals’ lives is not a priority at all. The public was outraged to hear about the recent culling of “surplus” giraffes and lions in Denmark. (Even John Oliver’s comedy show had a word on that). However, it is less well-known that only in Europe over 5,000 animals are euthanized by zoos every year.

Although zoos like to promote themselves as protectors of endangered species, the reality is that only a tiny fraction of animals bred in such facilities are released back to their natural habitat, and those which are freed have very little chance for survival. Even breeding programmes for critically endangered species, such as the giant panda, have failed to fulfil their role to save animals.

So if zoos are not useful for education and neither for conservation, why do they still exist? There is only one reason for their existence and that is profit. For instance, the Hungarian zoo from where the unfortunate wolf escaped is currently being reconstructed for HUF 1.2 billion (USD 4.09 million).

There are much more effective ways to teach children to love animals. For example, Costa Rica permanently closes down its zoos while the new bio diversity museum in Panama presents the local fauna with the aid of giant multimedia screens and lifelike models, without one single animal in captivity. Today’s youth are so much more entertained even by a simple nature film, than by a miserable monkey behind bars. I am convinced that the future zoos will use technology something like this 3D projection.

But why would you want to go to zoos anyway? Even if the decoration is life-like, it will never come up to the animal’s wild habitat. Take your family for a hike in the mountains, bird watching or snorkelling. A visit to a national park or to a farm sanctuary can be a wonderful experience too.

I believe that soon there will be a time when we will all view keeping other animals in captivity with the same condemnation, as we think of the barbarity of the exhibition of humans in zoos. We cannot teach our children for empathy and for the love of animals by financially supporting institutions who make profit from their exploitation.

Advertisements

Vélemény: Farkas a mesében

Picture by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

Photo by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

For the English version please click here

Mindenszentek napján Szatyor Miklós, a pécsi állatkert igazgatója, aki „jó vadász hírében áll”, lelőtte a farkast, ami a megelőző nap szökött meg az állatkertből egy 3 méteres, villanypásztorral ellátott kerítés átugrása után. Szatyor úr sajnálkozását fejezte ki és hozzátette: „A farkas agresszíven viselkedett. Csak éles lövedék volt nálam, de ilyen távolságból az altatólövedékkel felesleges is lett volna próbálkozni.” Az Állatvedő Liga indokolatlannak tartja az eljárást, és aláírasgyűjtést inditott az igazgató eltávolítása érdekében.

Sok gondolat felmerül bennem ezzel a hírrel kapcsolatban, és egyik sem kellemes. Például miben merült ki a farkas agressziója, ha nem tudott elég közel kerülni Szatyor úr ahhoz, hogy altatólövedékkel kábítsa el? Hogyan lehetséges az, hogy nem volt altatólövedék Szatyor úrnál? Már csak azért is érthetetlen számomra ez, mert tudom, hogy a farkas hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Korábbi híradásokban szerepelt, hogy a farkas szelíd volt, de néhány sorral később azt olvashattuk, hogy a „helyi vadásztársaság nagy erőkkel vonult fel”. Ez nem az első alkalom, hogy farkas szökik meg a pécsi állatkertből. Hogyhogy nem volt hasonló esetre egy olyan akcióterve az intézménynek, ami a lakosság maximális védelme mellett az állat életenek megőrzését is biztosítja?

A pécsi állatkert előző vezetését gazdasági visszaélések miatt váltották le. A vizsgálatról tudósító BAMA-cikk szűkszavúan megemlít „állatelhullásokat” illetve azt, hogy „olyan állatbeszerzések történtek, amelyek során a fogadás feltételeit nem teremtették meg”. Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyiben változtak a feltételek az állatkert új vezetése alatt, ha a kilőtt farkasnak sikerült az állatkertbe érkezése után 24 óran belül megszöknie?

Azt gondolom, hogy ez az eset olyan témákra hívja fel a figyelmet, amelyekről nem igazán illendő a mai Magyarországon beszélni: szükség van-e állatkertekre? Már maga a kérdésfelvetés is érzékenyen érint bennünket, hiszen olyan kedves emlékeink vannak gyermekkorunkból az állatkerti sétakról, az elefántról, az oroszlánról és a majomházból. Szeretnénk, ha gyermekeinknek ugyanezt az élményt megadhatnánk. És egyébként is, az állatkertek „fontos szerepet töltenek be a környezettudatosságra nevelésben és a veszélyeztetett fajok megőrzésében”. De valóban így van ez? Sajnos azok a kutatások, amelyeket nem az állatkertek finanszíroztak, például ez, cáfolják ezeket az állításokat: nincs arra bizonyíték, hogy az állatkertek környezettudatosságra késztetnék a fiatalokat. Elvégre gondoljunk csak bele: egy-egy állatot néhany percig néz a gyerek; természetes környezetéből kiragadva, rácsok mögött. Voltaképpen pont, hogy azt tanítjuk a gyereknek ezzel, hogy az állatok az emberek szórakoztatására léteznek, az, hogy az életüket rabságban, családjuktól elszakítva töltenék, az minket ne érdekeljen. (Az állatok állatkertek közötti cseréje és adásvétele miatt a kicsik legtöbbször csak rövid ideig maradnak anyjukkal).

A farkas kilövése jó példa arra is, hogy az állatok épségének megőrzése egyáltalán nem prioritás a zook vezetőségének szemében, mint ahogyan ezt egy dán állatkert is igen erőteljesen alátámasztotta a „feleslegessé vált” zsiráfok és oroszlánok leölésével. Európában évente 5000 “feleslegessé vált” állatot altatnak el az állatkertek. A feljebb említett tanulmány arra is rámutat, hogy annak ellenére, hogy az állatkertek szeretnek a veszélyeztett fajok védelmezőinek szerepében tetszelegni, a valóság az, hogy a fogságban szaporított állatok csupán elenyésző százalékát engedik vissza természetes élőhelyükre, és a visszaengedett állatok túlélési esélye nagyon kicsi. Még a kihalás szélén álló fajok, mint páldául az óriáspanda megmentése érdekében indult tenyészprogramok sem töltik be szerepüket.

Tehát, ha sem ismeretterjesztésre, sem a védett fajok megőrzésére nem jók az állatkertek, akkor miért van rájuk szükség? A kérdés megválaszolását a kedves olvasóra bízom, segítségül csak egy példát hadd említsek még: a pécsi állatkertet 1,2 milliárd forintos felújítási munkálatok után adták át idén…

A hiedelemmel ellentétben állatkertek nélkül sokkal hatékonyabban lehet a gyerekeket empátiára és az állatok iránti érzékenységre nevelni. Costa Rica például bezárta az összes állatkertjét. Panama legújabb biodiverzitásmúzeuma pedig egyetlen élő állat nélkül, látványos makettek és izgalmas óriási multimédiás kivetítők segítségével mutatja be a helyi faunát. Akár egy egyszerű természetfilm is sokkal inkább leköt egy mai gyereket, mint egy rács mögött szenvedő majom. De nem sokára már a 3D technologiák is bevethetőek lesznek.

Ha valóban az állatok szeretetére akarjuk nevelni gyermekünket, akkor ne támogassuk forintjainkkal az intézményeket, amik fogságbantartásukból, kihasználásukból hasznot húznak. Bízom benne, hogy hamarosan az állatok bezárását és mutogatasát ugyanúgy el fogja ítélni az emberek többsége, mint ahogyan ma már az emberek állatkertben mutogatásával sem értenek egyet.

Az állatok fogságbantartása ellen tiltakozók november 22-én 13:30-kor találkoznak a Pécsi Állatkert előtt. Itt lehet csatlakozni az eseményhez.