Picture by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

Photo by Jay & Mel https://www.flickr.com/photos/49989861 CC BY-NC 2.0

For the English version please click here

Mindenszentek napján Szatyor Miklós, a pécsi állatkert igazgatója, aki „jó vadász hírében áll”, lelőtte a farkast, ami a megelőző nap szökött meg az állatkertből egy 3 méteres, villanypásztorral ellátott kerítés átugrása után. Szatyor úr sajnálkozását fejezte ki és hozzátette: „A farkas agresszíven viselkedett. Csak éles lövedék volt nálam, de ilyen távolságból az altatólövedékkel felesleges is lett volna próbálkozni.” Az Állatvedő Liga indokolatlannak tartja az eljárást, és aláírasgyűjtést inditott az igazgató eltávolítása érdekében.

Sok gondolat felmerül bennem ezzel a hírrel kapcsolatban, és egyik sem kellemes. Például miben merült ki a farkas agressziója, ha nem tudott elég közel kerülni Szatyor úr ahhoz, hogy altatólövedékkel kábítsa el? Hogyan lehetséges az, hogy nem volt altatólövedék Szatyor úrnál? Már csak azért is érthetetlen számomra ez, mert tudom, hogy a farkas hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft. Korábbi híradásokban szerepelt, hogy a farkas szelíd volt, de néhány sorral később azt olvashattuk, hogy a „helyi vadásztársaság nagy erőkkel vonult fel”. Ez nem az első alkalom, hogy farkas szökik meg a pécsi állatkertből. Hogyhogy nem volt hasonló esetre egy olyan akcióterve az intézménynek, ami a lakosság maximális védelme mellett az állat életenek megőrzését is biztosítja?

A pécsi állatkert előző vezetését gazdasági visszaélések miatt váltották le. A vizsgálatról tudósító BAMA-cikk szűkszavúan megemlít „állatelhullásokat” illetve azt, hogy „olyan állatbeszerzések történtek, amelyek során a fogadás feltételeit nem teremtették meg”. Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyiben változtak a feltételek az állatkert új vezetése alatt, ha a kilőtt farkasnak sikerült az állatkertbe érkezése után 24 óran belül megszöknie?

Azt gondolom, hogy ez az eset olyan témákra hívja fel a figyelmet, amelyekről nem igazán illendő a mai Magyarországon beszélni: szükség van-e állatkertekre? Már maga a kérdésfelvetés is érzékenyen érint bennünket, hiszen olyan kedves emlékeink vannak gyermekkorunkból az állatkerti sétakról, az elefántról, az oroszlánról és a majomházból. Szeretnénk, ha gyermekeinknek ugyanezt az élményt megadhatnánk. És egyébként is, az állatkertek „fontos szerepet töltenek be a környezettudatosságra nevelésben és a veszélyeztetett fajok megőrzésében”. De valóban így van ez? Sajnos azok a kutatások, amelyeket nem az állatkertek finanszíroztak, például ez, cáfolják ezeket az állításokat: nincs arra bizonyíték, hogy az állatkertek környezettudatosságra késztetnék a fiatalokat. Elvégre gondoljunk csak bele: egy-egy állatot néhany percig néz a gyerek; természetes környezetéből kiragadva, rácsok mögött. Voltaképpen pont, hogy azt tanítjuk a gyereknek ezzel, hogy az állatok az emberek szórakoztatására léteznek, az, hogy az életüket rabságban, családjuktól elszakítva töltenék, az minket ne érdekeljen. (Az állatok állatkertek közötti cseréje és adásvétele miatt a kicsik legtöbbször csak rövid ideig maradnak anyjukkal).

A farkas kilövése jó példa arra is, hogy az állatok épségének megőrzése egyáltalán nem prioritás a zook vezetőségének szemében, mint ahogyan ezt egy dán állatkert is igen erőteljesen alátámasztotta a „feleslegessé vált” zsiráfok és oroszlánok leölésével. Európában évente 5000 “feleslegessé vált” állatot altatnak el az állatkertek. A feljebb említett tanulmány arra is rámutat, hogy annak ellenére, hogy az állatkertek szeretnek a veszélyeztett fajok védelmezőinek szerepében tetszelegni, a valóság az, hogy a fogságban szaporított állatok csupán elenyésző százalékát engedik vissza természetes élőhelyükre, és a visszaengedett állatok túlélési esélye nagyon kicsi. Még a kihalás szélén álló fajok, mint páldául az óriáspanda megmentése érdekében indult tenyészprogramok sem töltik be szerepüket.

Tehát, ha sem ismeretterjesztésre, sem a védett fajok megőrzésére nem jók az állatkertek, akkor miért van rájuk szükség? A kérdés megválaszolását a kedves olvasóra bízom, segítségül csak egy példát hadd említsek még: a pécsi állatkertet 1,2 milliárd forintos felújítási munkálatok után adták át idén…

A hiedelemmel ellentétben állatkertek nélkül sokkal hatékonyabban lehet a gyerekeket empátiára és az állatok iránti érzékenységre nevelni. Costa Rica például bezárta az összes állatkertjét. Panama legújabb biodiverzitásmúzeuma pedig egyetlen élő állat nélkül, látványos makettek és izgalmas óriási multimédiás kivetítők segítségével mutatja be a helyi faunát. Akár egy egyszerű természetfilm is sokkal inkább leköt egy mai gyereket, mint egy rács mögött szenvedő majom. De nem sokára már a 3D technologiák is bevethetőek lesznek.

Ha valóban az állatok szeretetére akarjuk nevelni gyermekünket, akkor ne támogassuk forintjainkkal az intézményeket, amik fogságbantartásukból, kihasználásukból hasznot húznak. Bízom benne, hogy hamarosan az állatok bezárását és mutogatasát ugyanúgy el fogja ítélni az emberek többsége, mint ahogyan ma már az emberek állatkertben mutogatásával sem értenek egyet.

Az állatok fogságbantartása ellen tiltakozók november 22-én 13:30-kor találkoznak a Pécsi Állatkert előtt. Itt lehet csatlakozni az eseményhez.